Meddig ragaszkodik az EU a hivatalos fordításhoz?

Az Európai Unió folyamatosan dolgozik azon, hogy a tagállamait minél jobban integrálja. Ebből kifolyólag újra és újra felmerül a kérdés, mikor és hol kell hivatalos fordítás az iratok igazolásához? A kérdésre a válasz nem egyszerű. Bár egyre több olyan európai törvény születik, ami előírja a más tagállamok okiratainak elfogadását, a közös rendszer kialakulása lassan halad.

Először az egyes országok dokumentumaihoz mindenképp csatolni kell egy idegen nyelvű másolatot vagy legalábbis egy összegzést, amiről egyértelműen leolvasható minden adat, amit az eredeti is tartalmaz. Hogy ez mennyivel jobb megoldás, mint a régi hivatalos fordítás?

A vélemények megoszlanak. Egyesek szerint az lenne a legjobb, ha a megszülető iratok eleve többnyelvűek lennének vagy pedig egy közös sablon alapján készülnének, így például egy portugál és egy észt születési anyakönyvi kivonat pontosan ugyanazokat az adatokat tartalmazná, mondjuk számozott sorrendben. Az elgondolás jónnak tűnik, ehhez viszont egységesíteni kellene az összes tagállam irat kibocsátási eljárását.

Addig viszont sok esetben csak a hivatalos fordítás segíthet a határt átlépő személyeknek. Felmerült még egy közös nyelv használata is második nyelvként minden fontos dokumentumon, de ez nagyon érzékeny téma a tagállamok között. Az angol nyelv nagyon elterjedt, de a brit kilépés óta sokat veszített az erejéből. Ha pedig kiválasztanánk egy tagállam anyanyelvét, biztosan az összes többi nyelvet beszélő tag azonnal tiltakozni kezdene. Marad tehát a hivatalos fordítás.