A gazdák tudják, hogy a jó bor titka nemcsak az érlelésben rejlik, hanem magában az alapanyagban. Ahhoz, hogy minőségi és ízletes ital készüljön, szükséges a szőlőtőke megfelelő gondozása. Az egyik igazán népszerű gyümölcs, a kékfrankos nagyon fel tudja adni a leckét a termelők számára. Érdekességképpen hat, annak ellenére, hogy korán bont rügyet, mégis későn érik, de némi kárpótlást ad a bő termése.
Sajnos azonban a munka is megsokszorozódik ezzel, ugyanis a korai rügyezés veszélye és a késői fagyok akár tönkre is tehetik a kékfrankos jó termését. A hosszú érlelődés pedig szintén problémás lehet, mert akár a kora őszi fagyok is problémát okozhatnak vagy a nedves és hűvös idővel érkező gombás megbetegedések hoznak bajt az állományra.
Előnye is van azonban a hosszú tenyészidőnek, méghozzá az, hogy van ideje a gyümölcsnek igazán zamatossá és aromában gazdaggá változni. A kékfrankos annak ellenére, hogy időnként igazi fejfájást tud okozni és nemcsak a túlfogyasztásából fakadóan, mégis nagyon kedvelt fajta, amit örömmel termesztenek.